Egyedül vagyok fázom,magányos vagyok és sírok,
Örülni az életnek boldognak lenni én már többé nem bírok!
Mutatni a jót a szépet a boldogságot,
átverni minden nap az egész világot!
Éjszakákon át magányos vagyok és sírok,
fájó könnyeim magamba tartani már nem bírom!
Senki nincsa kinek elmondhatnám mennyire fáj,
egyedül maradtam a bánatommal minden éjszakán.
Talán egyszer boldog leszek
Talán egyszer még szeretnek.
Átölel majd valaki,szép szavakat suttog nekem
kedves lesz és minden roszat feledtet velem.
Én ebben már nem bízok!
Gyengédségre,szeretetre.törödésre vágyom,
Hogy boldog lehessek csak ez volt az én álmom!