Az én apukám 2006 május 30.-án meghalt..azóta is nagyon hiányzik,nagyon rossz nélküle!!Ezt a verset Róla írtam,neki írtam,az érzéseimet írtam le benne....
http://www.youtube.com/watch?v=20labn6xE90&feature=related
Apukám..
Hiába szólítottam,nem nyitotta ki a szemét,
Simogatásra már nem nyújtotta a kezét.
Azt éreztem,hogy a szivemet kitépte valami,
Miért nem segített rajta valaki??!
Neki még élnie kellett volna sokáig,
Így nem láthatja felnőni az unokáit.
Sokat dolgozott,hogy mindent megadhasson nekünk,
Jó ember volt de többé nem lehet velünk.
Bármi baj volt,Ő mindíg segitett,
Küzdött a végsőkig,de sajnos veszített.
Nem segitetttek neki az okos orvosok,
Ezt nem felejtem el nekik,amíg meg nem halok.
Isten nincs! Az ellenkezőjét senki ne mondja nekem,
Mert ha lenne,segített volna egy ilyen jó emberen.
Egy erős ember volt ki sokat dolgozott,
Már csak álmomban láthatom ahogy mosolygott.
Nem akarom elhinni,hogy már csak fényképen láthatom,
Nem mondtam mennyire szeretem,de mostmár bánhatom.
Most örökre elment és ez nagyon fáj nekem,
De egyszer újra találkozik velem.
Büszkén mondhatom mindenkinek anyukám,
Ő volt az én édes drága jó APUKÁM!
**********************************************************
Apu!
Igen még most is ezt suttogom...ez a 3 év elég lasan telt el nélküled.De én nem adtam fel
vártam minden egyes nap hátha jösz és átölelsz és azt mondod semmi baj csak rosszat álmodtál,de nem..
ez nem így történt tudod nagyon fáj hogy nem tudtam tőled elbúcsúzni...és tudom hogy neked is..
Néha még most is eszembe jutnak azok a pillanatok amikor boldogan nevettünk ..
rég volt,de ezeket a pillanatokat sohase fogom elfelejteni..Tudom hogy most is figyelsz engem..
Egyszer remélem találkozok még veled odaát..igen ahol most te vagy és átölelsz jó szorosan és azt mondod
hogy: ,,Szeretlek Kislányom"
************************************************
Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?
Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk?
Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg,
S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg.
Gyönyörű szemében, a fény még csillogott,
Még az utolsó napokban is csak mosolygott.
Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt,
Semmi mást nem akart ő, csak élni még.
Küzdött még tudott, még volt ereje,
De a végzet őt is utolérte.
Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk,
Mondják meg azt neki, hogy Sohasem Feledünk
********************************************************
Apu-Gyuri papa (szeretlek)
Ha láthatnám mosolyodat,
Fejembe fészkelt a gondolat,
Mit meg nem tennék Neked,
Csak együtt lehetnék Veled.
Ha láthatnám mosolyodat,
Megsimogathatnám arcodat,
Szárnyal most velem a képzelet,
Megfoghatom a két kezed.
Ha láthatnám mosolyodat,
Ragyogna érte fenn a Nap,
A Hold ezüstjét szórná ránk,
Megszépülne e csúf világ.
Emlékezem
Egy utolsót lobbant
a gyertya még
majd végleg
elveszítette a fényt,
mit annyira óvott
két kezem,
mit még annyira
akart látni szemem.
Vége! Öleltek át
akkor vigasztalón,
- indulni kell! - mondták,
de én álltam a ravatalon,
hol gyertya kormos
kis csonkját néztem,
vele halt akkor
minden emlékem.
Pici gyertyám fénye
oly gyönyörűen égett,
biztos megtetszett
odafönt az égnek,
elkérte hát tőlem
hiába remegtem érte
s hullat viasz könnycseppet,
ha felnézek az égre.
Egyszer majd
újra öleli kezem,
addig csak
lentről figyelem,
de a mécsest, mi
szívemben érte ég,
már nem veheti
el tőlem az ég!
